Pápateszér község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Veszprém megye
Kistérség: Pápai kistérség
Terület: 30.74 km²
Rang: község
Körzet hívó: 89

Fekvése

Pápateszér helye a térképen Pápateszér madártávlatból (részlet)

Pápateszér község Veszprém-megye észak-keleti részén, Pápától 25 km, Pannonhalmától 24 km, Győrtől 50 km távolságra fekszik. Földrajzi helyzetét tekintve a Dunántúli-középhegységtől északra a Bakonyvidék középtájon és a Bakonyvidék kistájcsoporton belül a Pápai-Bakonyalja kistáj északi részén található. A 185 m tengerszint feletti magasságban fekvő többutcás település a Bakonyalja DK-ÉNY-i irányú, hosszan elnyúló homok-, illetve kavicshátai között helyezkedik el. A részben a község területén lévő erdők, patakok (Szikegy-ér, Bánya-ér, Szakács-ér) völgyében réteket, a dombhátakon szántóföldeket, kisebb szőlőket találunk. A határ déli felében nagyobb összefüggő erdő van. A település 137 ha területű belterületét a 2937 ha kiterjedésű külterület veszi körül.

Története

Neve a szláv eredetű tesar (ács) szóból származik. (Helyi hagyomány szerint a Teszér a határában lévő tíz érről nyerte, a „Tíz ér”-ből alakult ki.) Természetesen ez az állítás nem állja meg a helyét, ugyanis hasonló elnevezéssel több település is létezik a történelmi Magyarország területén, így a közeli Ácsteszér, a Hont vármegyei Hontteszér {ma: Hontianske Tesare}, illetőleg Taszár neve is a tesar-ból ered.

Területén lengyeli kultúrából előkerült leletek tanúsága szerint az időszámításunk előtti 6. évezred második felében települtek meg az emberek, majd az i.e. 5. évezred közepén. Ebből az időből két faluról van adat, amelyek a Szakács-ér két oldalán helyezkedtek el. Ami ritka jelenség, valószínűleg nem egyidős a két település. A nyugati oldalon talált oszlophelyek komoly építményre utalnak, hanem a korszakban ismert nagyobb, sok házból álló településről. A korai emberi letelepülést a régebben előkerült kőszerszámok és egyéb leletek is bizonyítják. A római és az Árpád-korból is kerültek elő leletek. A szájhagyomány szerint a XIX. században a falut kettészelő patakban egy római vasszekeret találtak, illetőleg a római katonák Szőny (Brigetio) és Savaria közti átvonulásaik alkalmával itt tartottak pihenőt. A Róma és Savaria közötti hadiút valóban a község területén haladt át. A település déli részén előkerültek különböző korszakból való római pénzérmék is.

A középkori Teszér a mai helyén lehetett. 1292-ig királynéi birtok. 1332-ben többek között az Ugod várához tartozó Teszér határjárását is elrendelik. 1410-ben Thezer néven említik, 1626-ban Fenywfe Teszér formájában jelenik meg az okiratokban. 1488-ban 37- Ft adójával a megye nagyobb helységei közé tartozott. Az ugodi uradalom falva volt. Az ugodi birtoktestet a Vázsonykői (nagyvázsonyi) Horváth család kihalása után, a 17. században az Ester¬házy család szerezte meg. 1696-ban a helységnek öt malma volt. Teszér már a század végén a pápai latifundium része lett és az maradt később is. Mivel közel állt a pápai végházhoz, török és német egyaránt pusztította. A török időkben lakossága változó, többször pusztaként említik. 1786-ban nem érte el a lakosság száma az 1488. évi létszámot. 1828-ban 18 a teszéri molnárok száma, egész évben dolgoznak. Iparosainak 78%-a egész évben dolgozik, ami fejlett kézművességre vall. Az 1950-es évekig a környékbeli vizeken 24 (!) malom működött, amelyek az államosítást követően fokozatosan elvesztették gazdasági szerepükét, így magukra maradva fokozatosan elpusztultak.

Az egyházról

1698-ban népessége tiszta evangélikus, míg a 18. században érkező magyar és német jövevények mind katolikusok. Egy évszázad múlva az evangélikusok száma elenyészővé vált. (Régi elbeszélések alapján tudni vélik, hogy aki megmaradt evangélikus hitén, annak a szomszédos Bakonytamásiba kellett menekülnie. Erről azonban írásos feljegyzés nem található.) 1773-ban magyar falu, melyben már régóta római katolikus iskola működik. A hagyomány szerint „első betelepítvényei mész és szénégetők voltak, mégpedig magyarok, egész jelenkorig. Most néhány év óta azonban majd egyharmad része a szomszéd Fenyőfő, Szücs, Szentivány, Nyőgér, Koppány német helységekből ide telepedett német lakosokból áll….. Első települtnek mondják Sági Demetert és Gábort, több ismeretlen magukkal. Csigi, Bolla, Mészáros, Horváth. Lukács, Szabó, Bucs – legrégebbi családnevek Teszéren, kik mind protestánsok voltak, s megtérésük ideje 1743-ik évben kezdődik Gr. Eszterházy Károly egri püspök és pápa uradalom ura korában ki alatt nem sokkal előbb a teszéri plébánia is keletkezett.” 1890-ben 244 németet írnak össze. 1742-től római katolikus anyaegyház öt saját rektor . A falu régi egyházashely, plébánosát legkorábban, 1501-ben említik. 1698-ban temploma régtől romokban hever, csak falai állnak a kerítetlen temetőben. Egy haranglábon függ 1 kis harang. Egy 1733. évi összeírás is még romokban találja, istentiszteletet az iskolában tartanak. Felszerelése ekkor még igen hiányos. Az összeírásból az is kiderül, hogy nagyjából a mai templom helyén állt. 1737-ben a romokhoz hozzáépített (vagy a romok mellett felépített?) templom működik, némi felszerelése is van, tudjuk egy 1771. évi iratból. Az 1748. évi egyházlátogatás szerint a Keresztelő Szt. János tiszteletére emelt templom jó karban van, jól megépítették gr. Esterházy Ferenc idejében. Volt egy oltára és egy harangja, s ami a legfontosabb ekkor romokról már nincs szó. Körülötte a temető elég szűkös és kerítetlen. Anyakönyvét 1743-tól vezetik. A plébániát 1743-ban Esterházy Károly alapította, aki később egri püspök lett. Pápateszér addig a győri egyházmegye egyik plébániájának fíliája volt. Az alapításkor a pápateszéri plébánia fíliái voltak: Szentiván, Ságh, Tamási, Kisdém, Nagydém, Szűcs és Fenyőfő. 1805-től Bakonyszentiván, Bakkonyság, Bakonytamási, Kisdém a fíliái.

A templom Pápateszér temploma Szent Anna kisoltár Karzat az orgonával A templom főhajója Gróf Esterházy Pál emléktábla

A jelenlegi barokk templomot – amelytől valamivel nyugatabbra feküdt a régi templom – a környék kegyura gróf Esterházy Károly egri püspök építtette Biricz József plébánossága (1751-1778) idején. Ebben az időben történt a plébániának a Veszprémi Egyházmegyéhez csatolása 1777-ben. A régi templom kiváltására gróf Esterházy Károly Pauly Mihállyal készíttet tervet az új templomhoz, melynek építését 1776-ban kezdték. „Delineatióját a kőműves mester most copiállya (1776. X. 28. O. L. P. 1216. 1. cs. 51. capsa N°3.1 42. o.) és 1777. febr. 12.-én küldi meg. A templom 1778-ra készül el, a plébános Szt. Mihály arkangyal tiszteletére kéri megáldani. Leveléből az tűnik ki, hogy a régi templom is állt még ekkor, de romladozó és szűk. A régi az új mögött áll, az akkori temető területén. 1778-ban lett felszentelve Szűz Mária nevének tiszteletére Spánitz Ignác plébános (1778-1795) idejében, aki első lakója lett a kriptának ( mivel a templomnak kriptája is van – ez elég ritka eset, sajnos a mostani időkre a magas talajvíz miatt a benn levő régi sírok teljesen tönkre mentek). Az 1779. évi egyházlátogatás már az új templomot írja le: „az új, csinos templomot gr. Esterházy Károly építtette szilárd anyagokból, Szűz Máriának ajánlva. Egy régi oltár állt benne, karzatán egy pozitívum (orgona), tornyában 3 harang”. Az 1783. évi 1. katonai térkép jelzi, az országleírás szolid templomot említ. Az 1817. évi egyházlátogatás előkészítő irataiból még megtudjuk, hogy falai erősek, a hajó cseréppel fedett, a torony fehér bádog (horganylemez) borítású. Kórusa falazott, fa szószékére a feljárat a sekrestyéből vezet. Keresztelőkút vörös-márványból. A nagyobb oltár a névadó Szűz Máriáé, az oldalsó oltár Szt. Annáé. Az 1857. évi kataszteri térkép jelenlegi kontúrjával ábrázolja. Markovics János (1819-1858) idejében történt az iskolák felállítása, melyek fenntartására ő komoly alapítványokat tett. Mindennel törődő ember volt. Sokat küzdött a hivatalos hatóságokkal népe érdekében. Idejében az egyházközségek mind anyagiakban, mind lelkiekben megerősödtek. Hieronymi Ottóval 1825-ben Pápateszér temploma számára készíttetnek oltárképet. Vanke Vilmos plébánossága (1862-85) alatt volt a templom 100 éves. Ő kijavíttatta és belülről a pápai Reizteker Ferenc iparossal díszíttette. E munkák költségeihez 1/3 részben Markovics János járult hozzá, mint veszprémi kanonok. A templomban látható nagy festményeket Gerstner Ignác plébános (1891-1920) Graits Endre és Liechtbler Ágoston pécsi festőművészekkel készíttette 1901-ben. Ez a plébános Sopronból három új harangot szerzett be, melyeket az I. világháború idején, 1917-ben hadi célokra elvittek. Az ő idejében kerültek a faoltárok helyébe márvány alapú oltárok. Stenger Gyula(1920-1930) plébános idejében szerezték be a ma is meglévő harangokat. Ebben az időben történt a templom külső felületén kisebb tatarozás. A II. világháború idején a 4 harangból kettőt elvittek. Az 1945-ös háborús események alatt a templom tetőszerkezete sérült meg jelentősebben, melyet Toplak Imre plébános (1945) a rendelkezésre álló pénzből kijavíttatott. A templom jelenlegi 3 harangja:

kis harangját Gloger Sándor veszprémi mester öntötte 1868-ban,
a közepest Gombos Lajos Őrbottyánban 1981-ben,
a nagy az Ecclesia Harangöntő Művek Rt.-től év nélkül.

A templom teljes külső és belső tatarozása dr. Kisnemes János plébános (1973-1989) idejében történt: 1974-ben Mozsolics József nagykanizsai kőműves által külsőleg teljesen új vakolást kapott; 1975-ben cserép helyett eternit-pala fedést kapott Csoknyai Lajos tapolcafői ács vezetésével; 1976-77-ben belülről lett újjá festve és a festmények restaurálva, a hajóban öt szent mellképe festve Závory Zoltán festőművész és Csehi Ottó festőmester munkájával. Horváth Tamás plébános (1993-) idejében 2007-ben az eternit-pala helyett ismét cserépfedést kapott a templom.

A plébánosok névsora az alapítástól napjainkig:

Ruisz Pál 1743-1748

Tetzer Antal 1748-1751

Biritz József 1751-1778

Spánitz Ignác 1778-1795

Zsemberi Imre 1795-1819

Markovics János 1819-1858

Orbán János 1858-1862

Vanke Vilmos 1862-1885

Piribauer Ferenc 1885-1891

Gerstner Ignác 1891-1920

Stenger Gyula 1920-1930

Novák Béla 1930-1933

Jakab Gyula 1933-1942

Kakas Aladár 1942-1945

Toplak Imre 1945

Szél János Ede 1945-1946

Budai Flórián 1946-1951

Dr. Csertő Antal 1951-1958

Kápolnay Jenő 1958-1973

Dr. Kisnemes János 1973-1989

Németh László 1989-1993

Horváth Tamás 1993-

A község lakói kivették részüket az 1848-49-es szabadságharcból mind a hadiszolgálat, mind az anyagiak terén. A község temetőjében két volt honvéd sírja található, valamint a templom előtti téren a centenáriumi emlékmű tanúskodik erről. A két világháború hősi halottain emlékét szintén a templom előtti téren Hősi emlékmű őrzi. 1785 és 1949 között a település megháromszorozta lakosainak számát. Igen jelentős fejlődést mutatott 1890 és 1930, amikor lakóépületeinek több mint fele felépült. Ezt a nagymérvű haladást az 1920-ban megnyitott téglagyár is segítette (tulajdonosai a Nágli fivérek), ahol eleinte kézzel gyártották a téglát.

Pápateszér lakosságának számbeli alakulása: 1785-ben 740 fő, 1829-ben 973 fő, 1857-ben 1337 fő, 1869-ben 1319 fő, 1890-ben 1580 fő, 1910-ben 1714 fő, 1930-ban 1938 fő, 1941-ben 1950 fő, 1949-ben 2044 fő, 1960-ban 1881 fő, 2000-ben 1312 fő, 2007-ben 1287. 1941-ben a lakosság nagy része a mezőgazdaságban, mások a bányában, illetve az iparban dolgoztak. 1945 után kultúrházat építettek, bővítették a villanyhálózatot; 1968-ban létrehozták az öregek otthonát, tűzoltószertárt, varrodát, három tantermes iskolát építettek; 1969-ben már állatorvosa, védőnője, körzeti orvosa, betegápolója volt, majd fogorvosa. Termelőszövetkezete „Alkotmány” néven 1951-ben alakult, de 1956-ban meg is szűnt. 1952-ben alakult a „Reménység” tszcs, de érdemben ez sem működött. 1957-ben alakult a tsz újra, a környék egyik legjobban működő szövetkezete lett. Központi intézkedésre 1976-ban egyesült a csótival és lett „Vörös Hajnal” Csót központtal. A gépparkot egyesítették, Csóton gépállomás létesült, Pápateszére új varrodát építettek. A rendszerváltáskor a tsz felbomlott, a faluban termelő egysége nem maradt. A Pápateszér és Vidéke ÁFÉSZ a régi kocsma helyére felépíti emeletes központját, mely magában foglal egy éttermet, egy élelmiszer vegyesboltot és egy húsboltot. Napjainkban a Zirci ÁFÉSZ üzemelteti az üzletet, az étterem több, mint egy évtizede nem működik. A faluban pékség is működik. A téglagyár mögötti területen kényszervágóhíd épült, amely jelenleg húsüzemként működik.

A tűzoltó szertárból kialakított autójavító mára komoly autószervizzé nőtte ki magát, ahol a javításon kívül műszaki vizsgáztatás is folyik. Az 1980-as évek közepén többek között hathatós szülői segítséggel két új épületrésszel bővül, korszerűsödik az iskola, ahová Bakonytamási, Bakonyszentiván és Bakonyság gyermekei is járnak. A Farkas- és Fényes-hegyre is kivezetik az elektromos hálózatot. Az iskola 1995-ben tovább bővül egy új tornateremmel. 1992-ben a vezetékes víz, 1994-ben a telefon, 1996-ban a vezetékes gázellátás valósul meg a községben, majd az ivóvíz az említett szőlőhegyekben is elérhető. A faluban több fűrészüzem működik, a régi téglagyárat 2007-ben korszerű alagútkemencével, teljesen automatizált gyártósorral szerelték fel. A régi körkemencét kemencét elbontották, a régi épületre a magmaradt téglakémény emlékeztet. A település 1950-ig a pápai járás nagyközsége; 1950 és 1969 között önálló tanács működött. 1969-ben Bakonyszentivánt és Bakonyságot, 1970-ben Bakonytamási települést is ide csatolták. 1990-től 1995-ig körjegyzőségi székhely, társközségei Bakonyszentiván és Bakonyság. 2007-ig önálló község, 2007-től ismét körjegyzőségi székhely, társközsége Bakonytamási. A községhez tartozik Zsörk. Zsörk falut először 1249-ben említik, ekkor a karakói várjobbágyok kezén volt. Korán, már 1531 előtt elnéptelenedett, a puszta az Esterházy család pápai uradalmának részévé vált. A legközelebb 1332-ben említett falu a középkorban egy nemesi birtokos családé, akiknek jobbágyai 1488-ban hét forint állami adót fizettek. A török megjelenésével, már 1531 előtt végleg elnéptelenedett. A puszta a 18. században a gr. Esterházy család pápai uradalmának része lett és szőlővel telepítik, a szomszédos falvak gazdái művelik. 1828-ban önálló határral bíró szőlőhegy-prédiumnak nevezik, mely teljesen nemesi jogú föld. A szőlőhegyen álló kápolna építéséről szinte semmit nem tudunk. Az 1. ka¬tonai térkép (1784.) még nem jelzi, és Korabinszky lexikona sem említi 1786-ban. A Kopátsy-féle egyházmegyei térkép. (1851) „praed. impop. cum eccl.” jellel mutatja, tehát népte¬len puszta kápolnával. Koppány Tibor, a Veszprém megyei püspöki levéltárban őrzött visitációs jegyzőkönyv alapján, építési idejét 1813. évre teszi: „a szőlőhegyen álló kápolnát 1813-ban építették Szt. István tiszteletére, toronnyal és abban egy haranggal, belsejében oltárral és egy fa kórussal”. Az 1845. évi visitatio alkalmával összeírják. Az 1857. évi kataszteri térkép jelenlegi kon¬túrjával ábrázolja St. Stefan felirattal. Fentiek és a látottak alapján építése a 18. század első felére tehető. A kórus gerendáján felirat: „javíttatott 1883-ban, ja¬víttatott 1951-ben”.

Iskola

A községi iskolai oktatásról az 1780-as évektől kezdődően vannak dokumentumok. Az iskolák fenntartására a XIX. század első felében Markovics János plébános (későbbi veszprémi kanonok) komoly alapítványokat tett, az iskolák felállítására az ő idején, hathatós közbenjárására került sor. Nevét utca viseli a községben.

Nevezetességei

I. és II. világháborús emlékmú (a templommal szemben a téren),
Római katolikus templom

Fénykép galéria

Pápateszér grófi fürdő

utca részlet a templommal

Templom, Szűz Mária tiszteletére

Falu részlet madártávlatból

Következő községek

További községek